– Ó, tényleg? Gondolom, szoptatni egyszerűbb: csak felhúzod a felsődet, és már mehet! – Valószínűleg nem akar ítélkezni, mégis úgy érzem.
Újabb bizonyíték rá, hogy nem vagyok jó anya.
– Idehívom őket – lányok! Gyertek, ismerjétek meg Cassie-t!
Tiltakoznék, de már késő. Két nő indul meg felénk, a mamaegyenruha különböző variációiban. Az egyikük még Chloe-nál is ápoltabb, mézszínnel melírozott haja egyenes, a sminkje makulátlan. Azt mondanám, pár évvel fiatalabb nálam és Chloe-nál. A másik idősebb, a harmincas évei közepén járhat, bár nehéz megmondani. Ő egy kicsit közelebb áll ahhoz, ahogy én érzem magam. Sötét karikák éktelenkednek a szeme alatt, és nem vagyok biztos benne, hogy fésülködött ma reggel.
Gyanítom, már hallottak rólam. Amennyire lehet, próbálom titokban tartani az életemet
