Az évforduló

Fejezet 4

Travis az utcai szobában ül, a kérges ujjai alatt a hűvös és sima tapintású félautomata fegyvert simogatja. A férfi higgadt, a szívverése lassú, egyenletes. Még pár óra, és tizenegy ember meghal.

Travis az utcai szobában ül, a kérges ujjai alatt a hűvös és sima tapintású félautomata fegyvert simogatja. A férfi higgadt, a szívverése lassú, egyenletes. Még pár óra, és tizenegy ember meghal.A konyhából beszűrődik a porcelánedények halk csörömpölése. Elaine kiüríti a mosogatógépet, finoman hajtja be a konyhaszekrény ajtaját, nehogy túl nagy zajt csapjon. Travis először úgy gondolta, őt is megöli, de inkább azt akarja, hogy a nő tudja, mit csinál. Azt akarja, hogy megértse az okát. Ez még a halálnál is szörnyűbb büntetés lesz a számára.

A konyhából beszűrődik a porcelánedények halk csörömpölése. Elaine kiüríti a mosogatógépet, finoman hajtja be a konyhaszekrény ajtaját, nehogy túl nagy zajt csapjon. Travis először úgy gondolta, őt is megöli, de inkább azt akarja, hogy a nő tudja, mit csinál. Azt akarja, hogy megértse az okát. Ez még a halálnál is szörnyűbb büntetés lesz a számára.A halál. Nem gondol bele túlságosan, bár mindig is tisztában volt vele, hogy elkerülhetetlen. Nem fél, tudja, hogy ugyanúgy a semmivel egyenlő, mint a születése előtti idő. Inkább alig várja.

A halál. Nem gondol bele túlságosan, bár mindig is tisztában volt vele, hogy elkerülhetetlen. Nem fél, tudja, hogy ugyanúgy a semmivel egyenlő, mint a születése előtti idő. Inkább alig várja.Az asszony kérés nélkül készíti neki a barna és fodros szélű tükörtojást, ahogyan szereti. Travis elgondolkodik, vajon a felesége érzi-e, hogy történni fog valami. Képes rá. Úgy tartják, a nagyanyjának érzéke volt az ilyesmihez – az emberek felkeresték, hogy megjósolja a jövőjüket. Micsoda baromság. Mintha ez a tudás megváltoztatna és jobbá tenne bármit. Vajon ő képes lett volna megváltoztatni bármit, ha előre tudja, mi történik majd vele és Elaine-nel? Ha igen, akkor az egész csak porhintés. Nem, a saját kezünkben van a sorsunk. Elaine éppúgy megpecsételte a saját sorsát, ahogyan Travis.

Az asszony kérés nélkül készíti neki a barna és fodros szélű tükörtojást, ahogyan szereti. Travis elgondolkodik, vajon a felesége érzi-e, hogy történni fog valami. Képes rá. Úgy tartják, a nagyanyjának érzéke volt az ilyesmihez – az emberek felkeresték, hogy megjósolja a jövőjüket. Micsoda baromság. Mintha ez a tudás megváltoztatna és jobbá tenne bármit. Vajon ő képes lett volna megváltoztatni bármit, ha előre tudja, mi történik majd vele és Elaine-nel? Ha igen, akkor az egész csak porhintés. Nem, a saját kezünkben van a sorsunk. Elaine éppúgy megpecsételte a saját sorsát, ahogyan Travis.Paul iskolába ment, és Travis örül, hogy nincs az útjában. Nem szeretné, ha bármit is látna. Nem lesz vele semmi gond. Idővel talán megérti. Travis észrevett benne olyan tulajdonságokat, amelyek saját magára emlékeztették, például a csendes éberségét.

Paul iskolába ment, és Travis örül, hogy nincs az útjában. Nem szeretné, ha bármit is látna. Nem lesz vele semmi gond. Idővel talán megérti. Travis észrevett benne olyan tulajdonságokat, amelyek saját magára emlékeztették, például a csendes éberségét.A múlt héten Travis rajtakapta Pault, miközben átható tekintettel őt nézte, mintha tudta volna, mit tervez. Egy pillanatra összefonódott a pillantásuk, de azután Travis elkapta a tekintetét, és mással kezdett foglalkozni. Ha nem feledkezik bele annyira a tervezésbe, talán meg is rémült volna.

A múlt héten Travis rajtakapta Pault, miközben átható tekintettel őt nézte, mintha tudta volna, mit tervez. Egy pillanatra összefonódott a pillantásuk, de azután Travis elkapta a tekintetét, és mással kezdett foglalkozni. Ha nem feledkezik bele annyira a tervezésbe, talán meg is rémült volna.Néhány helyi szerint Travis egy lúzer. Eltakarták a szájukat a kezükkel, úgy nevettek rajta, kibeszélték a háta mögött, suttogtak róla ezt-azt, és pletykákat terjesztettek arról, hogy miért vesztette el a gondnoki állását az iskolában. Ez után a nap után biztosan nem fognak nevetni. Néhányan soha többé nem nevetnek majd.

Néhány helyi szerint Travis egy lúzer. Eltakarták a szájukat a kezükkel, úgy nevettek rajta, kibeszélték a háta mögött, suttogtak róla ezt-azt, és pletykákat terjesztettek arról, hogy miért vesztette el a gondnoki állását az iskolában. Ez után a nap után biztosan nem fognak nevetni. Néhányan soha többé nem nevetnek majd.A konyhában szól a rádió, és Travis hallja Elaine dudorászásának halk dallamfoszlányait, miközben a nő a mosogatógépbe teszi a reggeli edényeket. Jó ideje nem hallotta énekelni. Travis elhatározását megszilárdítja a gondolat, hogy mi okozza az asszony jókedvét. Néhány óra múlva tizenegy ember halott lesz, és maga ellen fordítja a fegyvert. És ha minden a terv szerint alakul – márpedig Travis gondoskodott róla, hogy így legyen –, akkor Elaine kivételével senki sem tudja majd, miért.

A konyhában szól a rádió, és Travis hallja Elaine dudorászásának halk dallamfoszlányait, miközben a nő a mosogatógépbe teszi a reggeli edényeket. Jó ideje nem hallotta énekelni. Travis elhatározását megszilárdítja a gondolat, hogy mi okozza az asszony jókedvét. Néhány óra múlva tizenegy ember halott lesz, és maga ellen fordítja a fegyvert. És ha minden a terv szerint alakul – márpedig Travis gondoskodott róla, hogy így legyen –, akkor Elaine kivételével senki sem tudja majd, miért.Feláll, és erősen megmarkolja a puskát. Itt az idő.

Feláll, és erősen megmarkolja a puskát. Itt az idő.A kérdés teljesen ártalmatlan, mégis összeaszalódnak és megsavanyodnak tőle a zsigereim, akár az aludttej: Hol nőttél fel? Ha az érdeklődő nincs még negyvenéves, akkor még csak-csak. Talán megrebben az illető szeme a röpke felismeréstől, tudja, hogy a szülővárosomban történt valami nevezetes, de nem jut eszébe, micsoda. Ez rendben van. De ha a kérdező idősebb – legalább tíz évvel idősebb nálam – akkor megrándul az arca, és máris ott terem közöttünk, mintha egy harmadik személy csatlakozna a beszélgetésünkhöz. Csakhogy nem személyről van szó, hanem egy helyről: Hartsteadről.

Időnként – és ezeket az alkalmakat szeretem a legjobban – nem mondanak semmit, hanem biztonságosabb vizekre eveznek a beszélgetéssel. Utálom viszont, amikor azzal jönnek: „Hartstead? Ó, te jó ég, nagyon jól emlékszem arra a napra. Pontosan tudom, hol voltam, amikor a híreket hallgattam.” A negyven év körüliek emlékeiben gyakran ez a hír az első, amire kristálytisztán emlékeznek. Kamaszként épp elkezdték felfedezni a világot, és rájönnek, hogy ami odakint történik, az rájuk is hatással lehet. Egyszer egy partin egy nő elmesélte: „Utána évekig féltem kimenni. Kész lidércnyomás volt a számomra és a barátaim számára is.”

„Hartstead? Ó, te jó ég, nagyon jól emlékszem arra a napra. Pontosan tudom, hol voltam, amikor a híreket hallgattam.”„Utána évekig féltem kimenni. Kész lidércnyomás volt a számomra és a barátaim számára is.”