TIZENHARMADIK FEJEZET
Erec hajnalban ébredt, ismeretlen ágyban. Azonnal felült, és megpróbált rájönni, hol is van. Eszébe jutott: a fogadóban. Elistaire miatt.
Kipattant az ágyból, és pillanatok alatt felöltözött, előkészült. Majdnem egész éjszaka fent volt, alig bírt aludni, csak Elistaire-re tudott gondolni, és forrt a vére. Egyre csak a lány arca járt a fejében, és alig volt képes elviselni a tudatot, hogy vele egy fedél alatt, a közelében alszik. Nem nyughatott annak tudatában, hogy Elistaire még nem adott neki választ.
Ahogy felöltötte páncélingét, miközben a felkelő nap sugarait figyelte az ócska ablakon át, tudta, hogy eljött a nagy nap. A nap, amikor megkezdődik új élete. Ma veszi kezdetét a száznapos lovagi torna, amelynek végén feleséget nyerhet magának. Most már volt oka nyer
