HATODIK FEJEZETSmith
A francba!
Mindent megpróbáltam, hogy olyan lazán dumáljak Cullennel, ahogyan mindig is szoktunk. De úgy éreztem, mintha kiszívták volna az oxigént a teremből, mihelyt Evie betette a lábát az étterembe.
Persze fél éjszaka sajogtam és vágyakoztam, aztán beadtam végül a derekamat, és kivertem magamnak a képre, ahogyan széttárt lábakkal, nedvességtől csillogó puncival feküdt az ágyamon.
És persze hogy egész reggel próbáltam elfelejtkezni arról, ami történt.
De mindez nem segített, amikor a tekintete átsiklott a bátyján, és megállapodott rajtam. Elpirult, ami elárulta, hogy ugyanazok a mocskos gondolatok kavarogtak a fejében, mint az enyémben. Félig felágaskodott a farkam, és megköszörültem a hirtelen kiszáradt torkomat.
Jézusom, ez egy hosszú nap lesz!
Tegnap éjjel
