NYOLCADIK FEJEZETSmith
A számítógép képernyőjére meredtem. Aznap már vagy a tizedik alkalommal fordult elő, hogy egyetlen számot sem láttam magam előtt, pedig betöltötték az egész képernyőt.
Nem, nyolcasok helyett Evie Reed buja idomait láttam a maga teljes pompájában, ahogy elterült a szállodai szobám ágyán.
Hatosok és kilencesek helyett az agyam tucatnyi érzéki képet vetített elém arról, ahogyan éppen azt csináltuk. A számmal azon az édes, nedves punciján, a forró, buja ajkaival a farkamon.
Egyesek helyett eszembe jutott a titkos tudat, hogy én voltam az egyetlen férfi, aki beléhatolt.
Egy hete volt, hogy hazautaztunk Párizsból az Egyesült Államokba, és elkezdtünk együtt dolgozni. Nem vagyok bolond – tudtam, hogy az első nap nehéz lesz. És igazam is lett. A hétfő maga volt a pokol,
