Ha nincs annyi tiltás az életemben, azt hiszem, egészen másképpen alakult volna a gyerekkorom. Az egyik nyáron például, amikor nyolcéves voltam, apám vett nekünk egy úszómedencét. Úgy emlékszem arra a napra, mintha tegnap lett volna. Délután három óra volt, perzselt a nap, kint alig lehetett megmaradni a hőségtől. Apám vizet eresztett a medencébe, hogy úszkálhassunk. Mosolyogva álltam mellette, kezemet a vízbe lógattam, és néztem, milyen szép mintákat vet, ahogy mozgatom benne az ujjaimat. Amikor megtelt a medence, apám rám mosolygott, és figyelmeztetett, hogy vigyázzak magamra a vízben. Aztán elment. Tudtam, hogy másoknak van úszómedencéjük, de nálunk ez volt az első. Bementem a házba, és szóltam a bátyáimnak, hogy teli a medence, lehet benne fürdeni. Lelkesen rohantak ki a házból, lehaji
