A legtöbb barátnőm anyukája nem dolgozott házon kívül. Amikor kicsi voltam, a mi régiónkban a nők kizárólag tanárnőként vállalhattak munkát, mert az iskolában lányokkal és más nőkkel dolgoztak együtt, és nem kellett férfiakkal érintkezniük. Anyámat ennek ellenére ellentmondásos személyiségnek éreztem: független volt, volt saját pénze, tanárnőként dolgozott, miközben vallásos volt, konzervatív, állandóan a család lánytagjai miatt aggodalmaskodott, szigorúan rám szólt, ha hangosan nevetni merészeltem, és ügyelt rá, hogy istenfélőnek és jámbornak neveljen minket. A fiútestvéreimnek persze megengedte, hogy azt csináljanak, amihez kedvet éreznek.
Még nem is jártam iskolába, amikor felfigyeltem benne erre a kettősségre. Nem a gyerek és az anyja közötti különbségre gondolok – ennél nagyobb horde
