A lázadó

Fejezet 6

A családom az iszlám szunnita ágához tartozik, és a Sammar törzsből származik, amely Háil régióban uralkodott, amíg a Szaúd törzs át nem vette a hatalmat. Háil ennek az északnyugati régiónak a fővárosa. Ez Szaúd-Arábia legkonzervatívabb része. Az itt lakók híresek a nagylelkűségükről, ezért áll olyan gyakran nyitva a házunk mindenki előtt, aki betér egy kávéra vagy étkezésre. A családom az elithez tartozik: Szaláhaddínban, Háil tehetős negyedében lakunk, ahol nincsenek üzletek, csak lakóházak. A mi nagy házunkban kilenc hálószoba, két konyha van (az egyik a földszinten helyezkedik el, itt főzünk, a másik az emeleten, de ott csak kisebb étkezéseket bonyolítunk le). Tíz fürdőszoba, hat nappali és egy kis kert tartozik még az épülethez. Van szakácsunk, sofőrünk és házvezetőnőnk, valamint hat családi autónk; a behajtón álló fekete Mercedesszel megyünk Kuvaitba. A családom számos kiváltsággal bír, például elutazhatunk nyaralni más arab államokba, így Jordániába, Katarba, Bahreinbe, az Egyesült Arab Emírségekbe és Törökországba.

De ha a lelki táplálékra gondolok, annyi minden hiányzik. Gondolják csak meg: a mi házunkon nincs erkély – egy tisztességes nőnek soha nem jutna eszébe a szabadban üldögélni, ahol bárki megláthatja. És az ablakaink is zárva vannak, nehogy egy férfi megpillantsa valamelyik nőt bent a házban. Egy nő – vagyis bárki, aki elmúlt kilencéves – egyedül nem látogathatja meg a szomszédjait, nem sétálhat, nem mehet el a piacra még akkor sem, ha fehérneműt vagy kozmetikumot szeretne vásárolni, csak ha elkíséri a férje, egy fiútestvére vagy valamelyik fia, aki felügyel rá. Tilos moziba járnunk, de a számítógépünkön azért megnézzük az amerikai filmeket. Egy muszlimnak tilos más vallásra áttérnie. Az ateisták terroristáknak minősülnek; a feministák nemkülönben. A homoszexualitást halálbüntetéssel sújtják. Bevett szokás az unokatestvérek közötti házasság; tulajdonképpen olyan sok szaúdi vette már feleségül az unokatestvérét, hogy a genetikai tanácsadók mostanában mindenkit próbálnak lebeszélni róla, mivel drámaian megnőtt a különféle súlyos genetikai betegségek gyakorisága. Általános a többnejűség, és ha egy férfi el akar válni a feleségétől, csak háromszor kimondja, hogy „elválok tőled”. Ez a „háromszori talák”.

talákEzek a dolgok jellemzik ezt a törzsi társadalmat, amely saját törvényeket alkot, és fittyet hány a külvilágra. Ebben az országban olyan mértéket ölt a képmutatás, hogy noha mindent a vallás szabályoz – az oktatást, az igazságszolgáltatást, a kormányzást –, a fanatikusok lerombolták Mekka történelmi épületeinek kilencvenöt százalékát, a többségükben több mint ezeréves épületeket, nehogy elvonják a figyelmet a prófétáról. Még a Mohamed családjához köthető emlékeket sem kímélték. És amíg a nők többsége fekete hullazsákot visel, a királyi család tulajdonában álló televíziós hírcsatorna női műsorvezetői nyugati ruhákban jelennek meg a képernyőn. Színjáték az egész. Szaúd-Arábiában elképesztő méreteket ölt a kétszínűség.

Nálunk csak a férfiak számítanak. Ők hozzák a döntéseket, az ő kezükben összpontosul a hatalom, az ő szavuk dönt vallási és kulturális kérdésekben. A nőket pedig mellőzik, bántalmazzák, és betegesen korlátozzák az erkölcsi tisztaság eltorzított eszménye nevében. Bonyolult és szövevényes kártyavár ez, amely könnyen összeomolhat, ha valaki kimondja az igazságot.

Apám, Mohamed Mutlak al-Kannún, Szaúd-Arábia egyik vezetője, ő ugyanis a kormányzója esz-Szulajminak, a Háiltól körülbelül száznyolcvan kilométerre eső városnak, és munkája során a királyi családdal áll kapcsolatban. Nem velünk él. Amikor tizennégy éves voltam, lett egy második felesége, ami Szaúd-Arábiában törvényes, és aztán tizenhét éves koromban egy harmadik. Ezzel az egész életem megváltozott, az anyámé és a hat testvéremé ugyanígy. Apám nem jött velünk többet nyaralni, anyámon, Lulun, pedig olyannyira elhatalmasodott a depresszió, a megbántottság és az eltaszítottság érzése, hogy a személyisége is átalakult. Úgy érezte, azért kellettek apámnak az újabb feleségek, mert fiatalabb nőkre vágyott, mivel ő megöregedett. És ez így is volt.

Ez a magyarázata, hogy csak én, anyám és a testvéreim utaztunk Kuvaitba. Hét gyerek közül az ötödik vagyok. Az egyik nővérem, Lamja, ekkor már férjnél volt, a második legidősebb, Rím, pedig ez alkalommal nem jöhetett velünk. Így hát hatan ültünk az autóban – Mutlak bátyám vezetett, mellette ült Mádzsid; anya meg én pedig hátul zsúfolódtunk össze Fahd öcsémmel és Dzsúd húgommal. Nekem kellett középre ülnöm, mert hiába viseltem abáját és nikábot, így sem láthattak meg az ablakon keresztül. De mint kiderült, innen kitűnően láttam, hová tette az útleveleket a bátyám, és úgy terveztem, hogy egy alkalmas pillanatban, amikor nem figyel oda, megkísérlem megkaparintani a magamét.

abájánikábA földszinten gyülekeztünk, és épp szálltunk be a kocsiba, amikor megjelent apánk, hogy elköszönjön tőlünk, és mindenkinek pénzt adjon az útra. Én már a kocsiban ültem, amikor megérkezett. Apámnak széles, meleg mosolya van, olyan lefegyverző, hogy bárkit könnyen elbűvölt. Örültem, hogy a nikáb eltakarja az arcomat, mert bár visszamosolyogtam rá, észrevette volna, hogy szomorú vagyok, hiszen utoljára láttam. Vegyes érzelmeket táplálok iránta. Nagyon rosszul bánt velem, a nővéremmel és anyámmal iszonyatos dolgokat művelt, én mégis szeretem. Úgy éreztem, hogy az apám, sőt az anyám, de legfőképpen a bátyáim elüldöznek az elvárásaikkal. Olyan áldozatokat követeltek tőlem, amelyeket én egyszerűen nem tudtam meghozni. Egyszer, amikor levágtam a hajamat, bezártak a szobámba, és addig nem engedtek ki, amíg ki nem találták, hogy mivel magyarázzák a tépett kinézetemet. Végül turbánt kellett viselnem, és mindenkinek azt mondták, hogy baleset ért, megégett a hajam, és le kellett vágni. Ha az arcomat eltakaró nikáb nélkül hagytam el a házat, az botránynak minősült, és súlyos büntetést vont maga után, amelyet meg is kaptam pofonok, ütések és rúgások formájában. Ha megtudták volna, hogy szexuális tapasztalatra tettem szert egy férfival, meg is öltek volna, hogy lemossák a család becsületén esett foltot. Vagy a legjobb esetben is hozzákényszerítettek volna egy férfihoz, akit nem ismertem. El kellett jönnöm onnan, különben nem élhetném a magam életét, és talán az életemmel fizetek a hibáimért. Úgy tekintettem erre az utazásra, mint annak az új életnek az első napjára, amelyre olyan régóta vágytam. Sokszor könyörögtem anyáméknak, hadd járhassak egy másik városban egyetemre, de kapásból megtagadták; itt volt a lehetőség, hogy kitörjek abból az életformából, amely az anyám és a nővéreim sajátja.

nikábnikábAmikor az autó elindult a háztól, az addigi otthonomtól, nem fordultam hátra. De ahogy elhagytuk a környéket, és az autópálya felé haladtunk, nem tudtam nem észrevenni a távolban Adzsát és Szalmát, a város északi részén emelkedő két hegyet, a boldogság és a tragédia örök jelképeit. Háilt hegyek veszik körül, ezek a környék legnagyobb és legkönnyebben felismerhető domborulatai. Itt jól ismeri őket mindenki, mert egy szerelmi történet helyszínei. Az amálekiták törzséből származó Adzsá szerelmes lett Szalmába, egy másik törzs tagjába. Megvallották egymás iránt érzett szerelmüket, a szüleik azonban nem járultak hozzá a frigyükhöz. A szerelmesek megszöktek, de a családjuk elfogta, és meggyilkolta őket. Adzsát az egyik hegyen, Szalmát a másikon feszítették keresztre. Már gyerekként is tudtam, hogy történetüket nem pusztán szerelmi históriaként mesélik, hanem figyelmeztetésnek is szánják.