Vissza is kaptam mindent – mindazonáltal Mádzsid nyert, mert meg kellett ígérnem, hogy minden áldott nap megvárom az iskolában, hogy értem jöjjön. Nem bízott a nőkben és a lányokban, főleg a tizenévesekben. Abból indult ki, hogy mindannyian erkölcstelenek vagyunk, még a saját anyja és lánytestvérei is. Egyfolytában gyanakodott, azt hitte, titkolunk előle valamit, ezért úgy figyelt minket, mint valamiféle titkos ügynök. Hogy miért? Mert meg akart felelni annak a szerepének, amelyet a társadalmunk ruházott rá – ő volt a ház ura, az ő dolga volt parancsolni nekünk, kiróni a büntetéseket, szóval úgy általánosságban ő lett a mi kis szemétdombunk kakasa. Egy kívülálló valószínűleg jót szórakozott volna rajta, mi azonban, akik benne élünk, a legkevésbé sem találtuk viccesnek. Félelmetes és megalá
