Apám nem ellenőrizte az anyámat – anyám inkább a társadalom elvárásai miatt tartotta magát a szabályokhoz, nem apám parancsára –, de sokszor veszekedtek, és gyerekszemmel úgy láttam, hogy nem járnak elöl jó példával a házastársi szeretet terén. Egyetlen hely volt, ahol őszinte szeretetet és feltétlen támogatást tapasztaltunk – drága nagymamámnál, anyám anyjánál, akit mi Núra mamának szólítottunk. Nála találtam menedékre az évek során. Noha több mint húsz unokája volt, mindig azt mondta, hogy én vagyok a kedvence. Csodálatos kapcsolat alakult ki közöttünk. Néha ő jött hozzánk, néha mi mentünk őhozzá. Szerettem a társaságát. Örömmel mesélt az életéről, én pedig szívem minden szeretetével viseltem gondját. Megölelt, meghallgatta a mondanivalómat, és mindig nagy hűhót csapott, amikor hazaérkez
