Útban a nagynénémékhez, akik úgy egyórányira laktak Kuvaitvárostól, azt javasoltam, hogy tartózkodjunk a koffeintől, és ne időzzünk sokáig, mert másnap hosszú út vár ránk hazáig. Ez volt a nyaralás utolsó éjszakája, és nem örültem volna, ha valaki álmatlanságban szenved. Azt akartam, hogy korán ágyba kerüljenek és mélyen aludjanak, én pedig könnyebben megszökhessek.
Sokan vettek részt a vacsorán – az unokatestvéreim és a nagynéném barátai. Körülnéztem, és arra jutottam, hogy eljött a pillanat. Miközben ez a rengeteg ember – több mint húszan zsúfolódtunk össze a házban – beszélget és jól érzi magát, és az anyám is, a bátyáim is azt hiszik, hogy a másik helyiségben szórakozom a lányokkal, én távozom. A Google-on kikerestem egy taxi telefonszámát, majd írtam egy sms-t, hogy két óra múlva jöj
