Nem sokáig elmélkedtem a régi időkön, mert szinte az utazás kezdete óta azon tanakodtam magamban, hogyan szerezhetném meg az útlevelemet. Figyeltem Mutlak bátyámat, amikor beszállt az autóba. Tudtam, hogy mindannyiunk útlevele nála van – ezen a kiránduláson ő volt a családfő, rá hárult tehát a fontos úti okmányok őrzésének feladata. Amikor elutaztunk valahová, sokszor a zsebében őrizte az útlevelünket, attól tartott ugyanis, hogy ellopják őket, most azonban mindenki oldottabban viselkedett, hiszen együtt ültünk az autóban, és rokonokhoz utaztunk Kuvaitba. Le sem vettem a szememet Mutlakról azóta, hogy beült a kormány mögé. Egyszer csak azt láttam, hogy az összes útlevelet az autó kesztyűtartójába teszi. Az útlevél ügyén kívül az is aggasztott, hogy esetleg elhagyom a telefonomat, vagy elké
