nem tudni, hogyan hagyta
e harcban bátor ifjú
maga mögött a küzdelmet.
Nem ítélkezünk felette,
mert nem tudhatjuk, mily gyötrelem
tépte a szívét, de mi, akik
jól ismertük, tudjuk, hogy
mindig tette a dolgát!
Mialatt ellenséges hordák ellen
küzdött francia földön, kiváló volt és
bátor, készen minden szeszélyre és esélyre,
mit a véres harc állított elé, és
amikor megsebesült, fogságba esett,
keservesen szenvedett, mégis
vitézül menetelt fáradtan tovább
hét mérföldön át vagy tovább,
éhesen, elkínzottan, szomjasan!
Mi történt, amikor a lábát gyötrő
fájdalom miatt ajkába harapott?
Nem kért akkor sem könyörületet,
elmosolyodott, és kihúzta magát!
A fogság siralmas éveiben sem
csökkent a bátorsága, mégsem nyugszunk
a gondolattól, hogy e bátor szívet mily
félelmek gyötörték
