Szeptember 22.: A munkára kivezényelt csapatot ma nekem kellett volna vezetnem, de nem vagyok hajlandó, és bent maradok. Tudom, hogy kockáztatok, de valakinek szembe kell szállnia ezekkel a nyomorultakkal. A nap folyamán még egy megbeszélést tartunk, és a többi őrmester úgy határoz, hogy míg nem kapunk választ az amerikai követségtől, addig fizetés nélkül is elvégzik a felügyelői munkát. Én ellene vagyok, és másnap reggel is beteget jelentek, és kockázatot vállalok a parancsnokkal szemben, aki korábban a betegeket is kirendelte dolgozni. Az egészségügyi tisztem, Hankey alezredes azonban egyetért azzal, hogy ne menjek ki dolgozni, és munkát ad a táborban, így a mai napon biztonságban vagyok.
Szeptember 29.: Egyre több őrmester tagadja meg, hogy fizetés nélkül járjon el dolgozni, és még én
