Május 14.: A zászlóaljunk azt a parancsot kapja, hogy haladjon előre és Tournaihoz közelítve foglaljon el harcálláspontot, annál a pokolbéli városnál, ahonnan orvosi felszerelést hoztunk tegnap. Az egészségügyi tisztem utasít, hogy a tisztiszolgájával menjek előre, és keressek egy igényeinknek megfelelő házat. Nem vagyok biztos benne, hogy alkalmas vagyok a feladatra, még most is le vagyok taglózva a tegnap látott vérfürdő megrázkódtatásától. De természetesen engedelmeskedem a parancsnak.
Ezúttal szerencsére egy egészen más helyzet fogad minket. Tournai felett nem szállnak ellenséges gépek, és amikor közelebb érünk, a városban az életnek szinte semmi nyomát nem találjuk. Az utcákat még holttestek borítják, és csupán néhány öreget látunk, akik nem hajlandók elmenekülni. Megértem őket: ugya
