Csak egy sört akartam. Pocsék nap volt, a csajom hajnalban vidékre indult egy temetésre, a gyerekeket én vittem suliba, a metró nem járt, őrjítő macera volt eljutni odáig. Elkéstem a munkából is, Zoltán őrjöngött, hogy a tajvaniak hat perce a tárgyalóban, és tudom, milyenek. Tudtam. Azt is, ő milyen: nem voltak indulatkezelési problémái, ő maga volt az indulatkezelési probléma. Aztán a gyerekek nagyanyja hívott, éreztetett sértettséggel, naná, idén harmadszor kértük meg, hogy vigyázzon az unokáira, és még csak május vége volt. A hangjával gyémántot lehetett volna vágni, ahogy megkért, hogy siessek haza, mert a vérnyomása és a vízhajtói, de hát tudom. Tudtam.
Szóval nagyon vágytam egy hideg sörre, akárhogy sietek is. A Pocok kihalt volt, csak a pultnál ült egy nagydarab csávó, tetkók, izom
