Svájc, na az viszont van, volt és lesz, az örökkévaló, mint a Szabó család, mondogatta a buszon az osztályfőnökünk, Erzsi néni. Történelem–orosz–német szakos tanár volt, az út első fél órájában agyzsibbasztó mennyiségű adatot zúdított ránk, hogy például az ország már 1815 óta semleges, bezzeg a mi utcáinkon hányszor dörögtek azóta fegyverek, erre a hátsó sorból az egyik srác félhangosan megjegyezte, hogy, mondjuk, náluk, Galvácsfalván egyszer se, de a félhangos túl hangos volt, az Erzsi néni mellett kísérőtanárként velünk tartó Gyuri bácsi kokszit adó gyűrűsujja pedig túl kemény, így az út hátralévő részében az osztálytársunk csak hallgatott.
És hogy a svájci pénz és a svájci bankrendszer is a stabilitás szimbólumai, szónokolt tovább már zavartalanul Erzsi néni, hogy a frankot 1850-ben ve
