3.– Ez súlyos… nagyon súlyos… – mormogta Formerie rövid gondolkodás után. – De sajnos… – Elmosolyodott. – Az ön által elmondott történetnek van egy nagy hibája.
– Éspedig?
– Hogy ez az egész nem más, mint ócska handabandázás… mit vár tőlem, Lupin úr? Minél jobban ismerem a trükkjeit, minél zavarosabbnak tűnnek, annál kevésbé bízom magában.
– Idióta – dünnyögte Lupin.
Formerie felállt.
– Nos, mára ennyi elég. Amint látja, ez a kihallgatás puszta formalitás volt, a párbajozók bemutatkozása. Most, hogy a kardok ki lettek vonva, nem hiányzik más, mint a párbaj kötelező tanúja: az ön ügyvédje.
– Ez feltétlenül szükséges?
– Igen.
– Dolgoztassuk meg az ügyvédi kamara egyik tagját egy ilyen problematikus ügyben?
– Muszáj.
– Akkor Quimbel urat választom.
– A kamara elnökét. Remek, ő bizt
