2.– Ó, nem, nem – tért magához hirtelen. – Ha csak rólam lenne szó… de ott van Geneviève… Geneviève, akit ma éjjel meg kell menteni… Még semmi sincs veszve… Ha a másik ki tudott jutni, kell lennie valahol a közelben egy másik kijáratnak. Gyerünk, gyerünk, Weber és bandája még nem kapott el!
És már vizsgálgatta is az alagutat, zseblámpájával rávilágított a falak köveire, amikor üvöltést hallott – iszonyatos üvöltést, amitől libabőrös lett.
A csapóajtó felől jött. És ekkor eszébe jutott, hogy nyitva hagyta a fedelét, mert vissza akart menni a Glycines-villába. Gyorsan visszafordult, áthaladt az első ajtón. Útközben, miután kialudt a lámpája, érzett valami furcsát, mintha valaki súrolta volna a térdét, valaki, aki a fal mellett kúszott. És hirtelen az volt a benyomása, hogy ez a valaki eltű
