1.Este hatkor Lenormand visszatért a rendőrkapitányságon lévő irodájába. Azonnal behívatta Dieuzyt.
– Itt van a jóember?
– Igen.
– Meddig jutottál vele?
– Nem túl sokra. Egy szót sem szól. Mondtam neki, hogy egy új rendelet szerint a külföldieknek be kell jelentkezniük a kapitányságon, és idehoztam, a titkára irodájába.
– Kihallgatom.
Ám ebben a percben megjelent egy kifutófiú.
– Egy hölgy keresi, főnök, azonnal beszélni akar önnel. Itt a névjegykártyája.
– Kesselbach asszony. Vezesse be!
Ő maga személyesen ment az asszony elébe, és hellyel kínálta. Most is ugyanolyan szomorú volt a tekintete, ugyanolyan beteges a külseje, mint aki halálosan belefáradt az életbe.
Odanyújtotta az Újságot, és rámutatott az apróhirdetések között arra, amelyben Steinwegről volt szó.
– Steinweg bácsi
