– Igen?
– Igen. Az egész környékre. Minden címre. Szép házakba. Ócska házakba. Lakásokba. Panziókba. Minden ajtóhoz. Különösen az alagsorra figyeljen. Sok kebabos ember alagsorban él. A szállodákkal ne bajlódjon. Két pennyt fizetek minden szórólapért, amit kivisz. Tíz ház, húsz penny. Száz ház, két font. Maga talán istentelen ember, Lev, de Allah ma magára mosolygott. Ugye?
Ott volt még a táska problémája.
Mivel abban volt mindene, nem szívesen vált meg tőle, de tudta, nem járhat házról házra ilyen teherrel. Megfordult a fejében, hogy beleakasztja a karját a két fülébe és a hátára veszi, de belátta, mennyire lehúzná, hát megnyugtatta magát azzal, hogy nincs miért aggódnia, rábízhatja Ahmedre, hisz’ a tartalma csak neki értékes.
Mielőtt útnak indult, magába tömött néhány falatot a kecsk
