– Ha gátat akarnának építeni Auror közelében, arról alighanem tudnék – jegyezte meg.
– Talán – mondta Vitas.
– Régen biztos értesültem volna róla – folytatta lassan Lev –, hiszen a feleségem az igazgató irodájában dolgozott a baryni Közmű Igazgatóság épületében. De a feleségem meghalt.
– A feleséged meghalt?
– Igen. Szóval, látod, Vitas, nem te vagy az egyetlen, akinek van miért szomorkodnia.
Amikor a fiú elment, Lev ült a konyhában, és ismét megszegte GK egyik alapszabályát: rágyújtott. Auror járt az eszében. Maga előtt látta a fákon reszkető szalagokat apja sírja fölött. Látta Ina kecskéit összebújva a ketrecben. És hallotta faluja csendjét, az édes éjszakai csendet, amelyet soha nem törtek meg a szellemek, akikhez Stefan a furcsa imáit intézte, csak a bagolyhuhogás.
Elővette a tel
