Mire bementek a barlangba, felszállt a köd. A lemenő nap utolsó sugarainál észrevették, hogy valami hever a barlang földjén. Feléje osontak, aztán megtorpantak. Egy halom emberi csont hevert ott, olyasmibe öltözve, ami poros, mélybarna uniformisnak látszott. Mindketten oda néztek, ahol a fejnek kellett volna lennie, de nem volt ott. A mellkason, ahol valaha fényesen aranylottak az uniformis gombjai, egy régi kalasnyikov géppuska feküdt. A csontok mellett a földön újabb üres konzervdobozok meg egy pléhkanál.
– Jézusom! – jajdult fel Christy. – Nem bűzlött a hulla?
– Nem. Húsnak vége.
– És mi lett a fejjel? Megtaláltátok?
– Nem. Csak csontdarabokat. Gondoljuk, tette a puskát ide, álla alá, és szétlőtte fejét.
Christy felállt, és az ablakhoz ment. Kinézett a Belisha Roadra, ahol egy rend
