– Mi akadályozott meg? – kérdezte Sophie.
– Te.
– Én?
– Várjuk Elgart, mikor cseng mobilom. Csak én telefonom cseng. És te vagy.
– Basszus – nevette el magát Sophie fejcsóválva, vörös haja csillogott a konyha éles fényében. – Nem képzeltelek volna oda egy ilyen flancos hangversenyre. Azt képzeltem, hogy egyedül ülsz valami szobában. Sokszor tévedek ekkorát.
Lev nézte a nő puha karját és a gyíktetoválást. Megfordult a fejében, milyen jó lenne megsimogatni azt a kart, vagy ráhajtani a fejét. Folytatta a felmosást, amíg Sophie ki-be járt a szemeteszsákokkal, és a hideg levegő rohamokban tört be a még meleg konyhába.
Amikor végeztek a munkával, Lev cigarettával kínálta Sophie-t, aki (GK szigorú szabályaival dacolva) elfogadta, aztán ültek a két és fél méteres rozsdamentes acél szárítófel
