– Ez a kert magánterület – közölte.
– Igen?
– Igen. Ide csak a lakók léphetnek be. Szóval… lenne szíves elmenni innen?
Lev elnézett a fiatal nő mellett a társaira, látta, hogy elhívják a gyerekeket a hintáról, és magukhoz ölelik őket, és felfogta, hogy olyasfajta bűnözőnek tartják, mint akiket a yarbli büntetés-végrehajtási intézetben bántalmaznak és kiközösítenek, és akikről a társadalom tudni sem akar.
– Maga azt hiszi… – kezdte, de elakadt a szava. Erre nem voltak szavai, de tudta, ha lennének, akkor sem volna képes kimondani őket önmagával kapcsolatban. A szeplős fiatalasszony csípőre tett kézzel nézett szembe vele. Neki is van egy lánya, mondta volna Lev, annyi idős, mint azok a gyerekek a kertben, Maya most megy haza az iskolából a kis táskájával meg a kitaposott cipőjében…
– Ok
