Weston
– Mondja, mi történt magával? Örülök, hogy nem mondta le ismét a mai találkozásunkat. – Dr. Halpern keresztbe tette a lábát, és letette a noteszát maga elé az asztalra.
Talán ez volt az első alkalom, hogy nem kellett titokban bámulnom formás combjait. És ez nem azért volt, mert kivételesen nadrágot viselt. Ugyanolyan hosszú lába volt, mint eddig is.
Végigfeküdtem a jól ismert pamlagon, mint mindig, annak ellenére, hogy dr. Halpern elmondta, hogy ez nem szükséges, és a legtöbb páciens inkább ül. Úgy gondoltam, inkább filmes klisé a dilidoki, aki az elmebajossal szemben ül, míg az kiönti neki a lelkét. Bár azt gondoltam, hogy ha már itt kell lennem, akkor pihenhetek is egy kicsit.
– Meséltem már arról, amikor kruppom volt? – kérdeztem. – Olyan négyéves voltam, Caroline pedig hat.
