Nem tudtuk kikerülni, néha meg kellett büntetni bennünket. Mondjuk, szemtelenül feleseltem az anyámnak.
– Nem fárasztom magam veled, várd meg apádat! Majd ő rendre igazít – mondta ilyenkor. Ismertem apám lépteit, az ágy alá bújtam, amikor hallottam a közeledését, és olyankor volt egy játékunk. Nem beszéltünk róla, a szívemmel olvastam, hogy muszáj megbüntetnie, de nagyon óvatosan, csak mert nem tehet mást anyámmal szemben, aki megígérte a nevében. Emlékszem, akkor is kikaptam, amikor elszöktem a Szamosra, hogy megtanuljak úszni, és nem tudták, hová lettem.
– Majd kibújsz te onnan! – mondta apám, és bekukucskált az ágy alá.
A susztereknek van egy lábszíjuk, egy kerek öv, azzal rögzítik a cipőt, hogy ne mozduljon el, amikor talpalják. Az a lábszíj volt a fegyvere ellenünk. A fiúk jó sokat
