Svédországot csak a térképről ismertem, a csengeri iskolából. Idővel a vonatunkat föltették egy kompra. A vízen haladtunk Koppenhága felé, és már kivilágosodott egy kicsit. Mire Malmö felé közeledtünk, és megpillantottuk Svédországot, este lett. Mintha a mennyországba mentünk volna. Egy kivilágított várost láttunk, ott nem volt háború és elsötétítés. És tényleg ez volt a mi mennyországunk.
Nagy hatással voltak ránk a fények, útközben kezdett visszaszállni belénk az élet. Európában sötétség honolt, háború dúlt, ez a mennyország pedig ragyogott, hihetetlenül szép volt. Úgy éreztem, csoda történik velem, alig tudtam felfogni a hirtelen változást. Megmondták, hogy Svédországba visznek bennünket, de nem tudtuk, hogy ez mit jelent. Voltak köztünk művelt, városi lányok, akik többet tudtak erről
