Már 1945. február vége lehetett, s közeledett az ellenség. Ezért elvittek minket egy másik városba, Porta Westfalicába, úgy kétszáz kilométerre. Ez a tábor a hegy belsejében volt. Annyira álcázták, hogy csak az találhatta meg, aki tudott róla. Rejtett volt még a kapuja is. Voltak koncentrációs táborok lent a völgyben is, és fönt, a hegy belsejében is. Csöveken jutott be a levegő egy nyolcemeletes komplexumba, minden emeleten volt egy olyan gyár, mint a miénk Horneburgban. Szintenként úgy kétszázötven ember dolgozott. Amikor odakerültünk, csak arról az emeletről tudtunk, ahol mi voltunk. Nagyon hideg volt a hegy belsejében, és rengeteg denevér élt ott. Néha kivittek minket rövid időre levegőzni, de csak ritkán. A kéz- és a lábujjaink félig megfagytak a hidegtől, ott már nem tudtam úgy dolgo
