És a párja, az ó-lábú berúgott megint.
És a párja, az ó-lábú berúgott megint.Lagerstrassén sétálnak ők együtt ma,
Lagerstrassén sétálnak ők együtt ma,Egy dűl jobbra, a másik meg a balra
Egy dűl jobbra, a másik meg a balraÚgy néznek ki mindketten, mint Hacsek és Sajó,
Úgy néznek ki mindketten, mint Hacsek és Sajó,Bár akasztva látnám őket, úgy volna már jó!
Bár akasztva látnám őket, úgy volna már jó!Később, amikor már nagyon kivetkőztünk ember mivoltunkból, inkább csak arra figyeltünk, hogyan tudunk életben maradni, ételt szerezni. Egyre többet beszéltünk főzésről, étkezésről. Egyszer azt álmodtam, hogy találtam egy egész vekni kenyeret. Rózsihoz szaladtam.
– Nézd, mit találtam, gyere, együk meg! – aztán sírva ébredtem.
Ez „gyerekblokk” volt, mind tizennyolc év alattiak voltunk, elvil
