És aztán visszajött a szomszédasszony.
– Nem is tudtam, hogy maguk tolvajok! – és veszekedni kezdett anyukámmal. Kisült, hogy azért ehettünk rántottát, mert a tojójuk átköltözött hozzánk. Amikor gyanús lett neki, hogy nem tojik, akkor elkísérte, és látta, hogy felmegy a padlásunkra. Nekünk nem volt tyúkunk, csak libánk, hogy legyen mindig zsírunk húsvétra. Anyám mindig tömött libákat. De baromfiólra nem volt ideje ennyi gyerek mellett.
Fiatalabb korában apámnak volt egy segédje, Károly bácsi. Sok évig dolgozott nála, jó barátok voltak. Keresztény volt, nem emlékszem egy keresztény emberre sem, aki a mi családunkkal szemben tett valamit. Gazdagokkal szemben lehet, de mi olyan szegények voltunk, hogy minket mindenki szeretett, legalábbis bántani senki sem akart.
A környékünkön voltak zsid
