– Nem szeretsz! – mondta Erzsike elcsukló hangon. – Tudom…
Burián nem hitt a fülének. – Micsoda?!
– Még sohasem felejtetted el!…
– Mit?! Mi az úristent felejtettem el? Erzsi, hallod? Beszélj már, a szentségit, ne bőgj, mit nem felejtettem el soha?!
Erzsike nem felelt, csak sírt tovább keservesen, és akkor Buriánnak, ahogy ott állt kérdőjellé görbülve az ágy előtt, egyszerre eszébe jutott, könnyen jutott eszébe, hisz fejben tartotta hetek óta, gondolt rá tegnap este is, sőt reggel is, mikor kihozta a garázsból a kocsit, még mindig az eszében volt (jó is, hogy kocsival megy, legalább nem kell villamosra szállnia, hazajövet majd az új lakótelep bevásárló központja felé kerül, megveszi azt a kézzel faragott lengyel fa nyakláncot, amit már kinézett, van ott egy Virágért is…), de aztán a vig
