Göncöl viszont szenvedett. Mert ő addig a bizonyos éjszakáig semmiféle bizsergést nem érzett, mert mélységes tisztelettel tabuként kezelte addig barátja s jótevője asszonyát, s ha ösztönei mélyén talán föl is bukkant néha valami helyzetéhez méltatlan vonzalom, elnyomta magában, s tudatáig hatolni nem engedte, de azon az éjszakán fölszakadtak a gátak, elszabadult a pokol, Göncöl rádöbbent, hogy Erzsike nő, s ő sajnos fájdalmasan és visszavonhatatlanul szerelmes belé. És attól kezdve kínszenvedés volt Erzsike közelsége, minden érintése gyötrelmet okozott (és Erzsike ezer módot talált reá, hogy gátlástalanul megérintse: megsimogatta a fejét, fölborzolta a haját, megveregette a hátát, annyi testvéri csókot nyomott a képére, amennyi csak elfért rajta), s az asszony kihívó ártatlansága, játékos
