Beülvén a Patak moziba, Erzsike nemcsak a filmet élvezte, de magát a mozit is; televíziójuk szellemképektől szabdalt és örökké életlen képei után élmény volt a széles vászon, a mozgalmas látványosság, az élénk színek; és amint végignézett az emberektől tarkálló széksorokon, amint a nézőtér fokozatosan elsötétült, a zsibongás fokozatosan elcsöndesedett, Erzsike újra fiatalnak, kislánynak érezte magát, és éppoly áhítattal várta a varázslatot, mint valamikor. És jó volt kettesben ülni a sokaságban, jó volt elrejtőzni a sötétben, mégis tudni, hogy nincsenek egyedül, jó volt elveszni a tömegben, együtt nevetni, izgulni, együtt sóhajtani, szinte egy ütemre lélegezni vele, s az izgalmas vagy éppen ellenállhatatlanul mulatságos pillanatokban jó volt megszorítani a Göncöl Pali kezét (és ugyanígy ér
