NYOLCADIK FEJEZETPeyton
– Szóval éppen csak elkezdték szétosztani a bingókártyákat, és esküszöm neked, Duncan máris megmarkolta a combomat az asztal alatt!
A kínos feszengés egy dolog, de egy teljesen más érzés, amikor az ember egy pedikűrösszék foglya, miközben a nagyanyja fennhangon számol be a szexuális élményéről agg udvarlójával. A nagyi mellett sosem unatkozom.
– Szóval, Duncan azt mondja nekem, „ide hallgass, Marge, szerinted többet ér bármelyik bingónyeremény annál, mintha visszamennénk inkább a szobámba?” Ott, mindenki előtt az asztal körül! Alig hittem a fülemnek!
A pedikűröseink olyan nyelven csacsognak, amelyet nem értek ugyan, de biztosan arról panaszkodnak egymásnak, hogy kénytelenek ezt az „idősekotthona-románc”-ot hallgatni, amiről a nagyi tíz perce beszél.
Nem mondhat
