TIZEDIK FEJEZETPeyton
– Gyere, nagyi! Megérkezett az autó!
Felteszem a kedvenc arany fülbevalómat, és még egyszer megnézem magam a teljes alakos előszobatükörben. Zavarba hozott volna Josh utolsó pillanatban érkezett meghívása egy üzleti estélyre, ha nem lenne egész készletem koszorúslányruhákból. Szerencsére a múlt télen viselt smaragdzöld ruha még mindig tökéletesen illik rám. Egyszerű, térdig érő, rövid japán ujjal. Különösen jól megy a pókerarcomhoz. Készen állok arra, hogy kapcsolatokat építsek, mint egy igazi cégvezető. Mert, nos, cégvezető is vagyok.
– Ne izgasd fel magad! – visítja a nagyi. – Jövök már.
Kikukucskálok az ablakon, hogy megbizonyosodjak róla, nem ment el nélkülünk a csillogó fekete limuzin. Tökéletesen megfelelt volna nekem, ha a saját kocsimmal vagy tömegközleked
