Chapter 20

1796 Words

Kate Fészkelődni kezdek a kanapén, jobbra helyezem át a testsúlyomat, és önkéntelenül elmosolyodom, mert eszembe jut Cooper. Ez nem feladás. Én most meghatározom azt, hogy mi az enyém. Ha akarod, holnap visszaküldelek ahhoz a másikhoz. De egy hétig nem fogsz tudni leülni úgy, hogy ne jussak eszedbe. Valahányszor leülsz, eszedbe jut majd, hogy milyen érzés, amikor mélyen beléd temetkezem. Már attól libabőrös leszek, hogy eszembe jut, mit mondott. Két nap telt el. Cooper nem tréfált, amikor azt mondta, egy hétig alig fogok tudni leülni. A testem sajog, de ez jóféle fájdalom, attól a fájdalomtól eltérően, ami megüli a mellkasomat, és komor hangulatban tart. – Mi bajod van? – kérdezi Ava, és lezöttyen mellém. Nem tudom, itt lennék-e még Ava nélkül. Alig egy hét, és kiválasztják a négy legj

Free reading for new users
Scan code to download app
Facebookexpand_more
  • author-avatar
    Writer
  • chap_listContents
  • likeADD