Kate
– Jövök utánad – mondom, ahogy kiérünk a meleg levegőre.
– Nem, majd én elviszlek!
– De szükségem lesz a kocsimra, hogy utána hazamenjek.
– Te ma este nem mész haza.
– De…
Cooper hirtelen megáll. Arcomat a kezébe fogja, és így szólal meg.
– Egyetlen éjszakát nyertem. Az egész éjszaka az enyém.
– Nincs nálam tiszta ruha.
– Nem lesz szükséged rá.
Kinyitja a kocsija ajtaját, én pedig beülök.
– És a fogkefém?
Kapkodva próbálok belekapaszkodni hol ebbe, hol abba a szalmaszálba. Tudom, hogy az én döntésem volt, de szükségem van egy percre, hogy végiggondoljam a tettem következményeit.
– Majd használod az enyémet.
– De…
– Övet becsatolni! – vág a szavamba Cooper.
Bekapcsolom a biztonsági övet, és a motor felberreg. Még egy utolsó, suta próbálkozás.
– Nekem még…
Cooper ismét
