Merrick
Mire mindennel végeztem, majdnem este nyolc óra volt. Kifelé menet legyalogoltam egy emeletet, hogy leadjak egy csomagot a postázóban. Mindkét emeleten szenzoros világítás adta a fényt a folyosón, így a legtöbb helyen már sötét volt, a dolgozók nagy része hazament. De ahogy balra fordultam, észrevettem, hogy jobb oldalról, az egyébként sötét folyosóról, fény szűrődik ki. Úgy tűnt, Evie irodájából jön, ezért arrafelé vettem a lépteimet.
Evie épp a mobilján beszélt, de elmosolyodott, és egyik ujját felemelte, amikor megálltam.
– Dave, mi? Most akkor mi is van ezzel a Dave-vel? – szólt bele a telefonba, majd ahogy hallgatta a másik felet, egyre szélesebben mosolygott. – Ó, istenem! – Szája elé kapta a kezét, és felkacagott. – Ez zseniális! És igazad van, ezt az információt elteszem
