(24)
Hol szomorú volt a napnak tüneménye, ha feljött,
Hol szomorú volt a napnak tüneménye, ha feljött,És szomorú, ha lement, élőt nem látva körösleg,
És szomorú, ha lement, élőt nem látva körösleg,Merre nehéz ónlábaival sétált el az óság,
Merre nehéz ónlábaival sétált el az óság,S ami előbb fény volt, abból nem hágy vala többé
S ami előbb fény volt, abból nem hágy vala többéSemmi csodálandót: – ott Rom kivána tanyázni.
Semmi csodálandót: – ott Rom kivána tanyázni.(Vörösmarty Mihály: A rom)
(Vörösmarty Mihály: A rom)
1974. augusztus 10-én este nyolc körül álldogáltam a barátommal az a dániai Esbjerg kikötője hídján, és nem tudom, mit csináltam.
Álltam. Bámultam a többi embert, ahogy szállnak föl egykedvű, blazírt képpel a Harwichba induló hajóra, és nem törődnek velem, észre se ve
