Rom - A komonizmus története

Fejezet 5

(2)

Washington, Wien, London és Czegléd,

Washington, Wien, London és Czegléd,Rossz ember ugyiscsak mutatóba lesz még.

Rossz ember ugyiscsak mutatóba lesz még.(József Attila: Jónál jobb)

(József Attila: Jónál jobb)

Hatalmas ipsék olvassák a középületek homlokán

Hatalmas ipsék olvassák a középületek homlokána napi öntöttvas- és koksztermelés rejtélyes számadatait

a napi öntöttvas- és koksztermelés rejtélyes számadataitegy mammutnyi kovács

egy mammutnyi kovácsegészen elérzékenyedve szemlél egy egészen kicsi gipsz Lenint

egészen elérzékenyedve szemlél egy egészen kicsi gipsz Lenint(Louis Aragon: Magnitogorszk 19327)

(Louis Aragon: Magnitogorszk 19327)

Hát akkor itt mindenki meg lehet elégedve a változással. Egy másik egykori padszomszéd felel tréfálkozó-ravaszkodó tekintettel: – Csak ennél rosszabb ne legyen, Gyulánk!

Hát akkor itt mindenki meg lehet elégedve a változással. Egy másik egykori padszomszéd felel tréfálkozó-ravaszkodó tekintettel: – Csak ennél rosszabb ne legyen, Gyulánk!(Illyés Gyula: A puszták népe – ma. 1949)

(Illyés Gyula: A puszták népe – ma. 1949)

Először is oda mintegy magától belekerültél. Mintha soha ki nem kerültél volna. Ha egy Berlin környéki, elhagyott orosz katonai támaszpontra jutsz, átmászol a földhányás tetején fahasábokból összehordott, szögesdróttal megerősített, teljesen összedőlt, elkorhadt kerítésen, óvatosan széthajtogatod a leszaggatott dróthálót, lehajolsz és bebújsz, ott bent az már biztos a szovjetónió. Ahogy Andrej Tarkovszkij fényképezte a Sztalkerben.

sóSztalkerA szovjet az, hogy ha elindulsz bármely irányba, akármerre nekiindulsz, kisvártatva belekerülsz a Sztalker című filmbe. Nem tudsz egyetlen lépést tenni, hogy ne kerülj oda. Az szovjet, amikor nem gonoszságból, butaságból vagy tréfából, nem mert azt találták ki, hogy ekképp szórakoznának, mégis mindent elpusztítanak, és amit a pusztulás helyére építenek, az is, nincs kivétel, csupa irgalmatlan pusztítás.

SztalkerNem föltétlen terv szerint, nem azért történik így, mert tervbe vették, csak mégis ilyen a rend. Ez a forma.

Ha pedig a szovjetek bárhonnan kivonulnak, akkor, így szól a parancs – de honnan szól, és mi parancsol? –, mindent összetörnek, amit nem visznek magukkal, pusztán a szovjetónió marad ott, azt nem viszik magukkal.

sóAz orosz kommunizmus Jászi Oszkár8 szerint egyrészt fölosztotta a latifundiumokat, ami „eminenter individualista, antikommunista cselekedet,” másrészt a kapitalizmust despotikus szocializmussal, „helyesebben” államkapitalizmussal helyettesítette. Eminenter. „A szabad verseny legális formáit ugyan megszüntették (s ennek ára az olykor 12 órára fölemelt munkaidő, a Taylor-rendszer, a munkaüzemek katonai vasfegyelme s mindenekfölött a munkásság költözködési jogának elkobzása – a röghözkötöttség egy új rendszere – a sajtó- és a propagandaszabadság teljes megszüntetése volt!), de illegális formái: a csempész- és lánckereskedelem soha nem is sejtett jelentőségre jutottak.” A profit megszűnt, a többletértéket viszont nem a munkásság élvezi („a nagy tömegek standardja nagyon lesüllyed”), hanem „a vörös militarizmus, bürokrácia és propagandaszervezet – az új arisztokrácia – táplálására fordíttatik.” 9 Jászi véleménye 1920-ban.

eminenter individualista, antikommunista cselekedethelyesebbenA szabad verseny legális formáit ugyan megszüntették (s ennek ára az olykor 12 órára fölemelt munkaidő, a Taylor-rendszer, a munkaüzemek katonai vasfegyelme s mindenekfölötta munkásság költözködési jogának elkobzása – a röghözkötöttség egy új rendszere – a sajtó- és a propagandaszabadság teljes megszüntetése volt!), de illegális formái: a csempész- és lánckereskedelem soha nem is sejtett jelentőségre jutottak.a nagy tömegek standardja nagyon lesüllyeda vörös militarizmus, bürokrácia és propagandaszervezetaz új arisztokráciatáplálására fordíttatik.Már 1919-ben, és ebből az egészből egyedül a Taylor-rendszer avult el, mert istenem, Taylor!, mit tudhatott az a boldogtalan Taylor. Pedig nem volt még kollektivizálás, az majd 1932-ben következik. Akkor 6 millióan halnak éhen. De a marxizmus rettegettivános változata, az Ivan Groznij-típusú orosz kommunizmus – egészen a tömegmészárlásos polpotig – hosszú „fejlődés” „eredménye. A radikális társadalmi átalakulás szorgalmazói, az ún. hivatásos forradalmárok a Hercen nevével azonosítható narodnyikok, vagyis „népiek”, valamint, és tulajdonképpen mindenek előtt, az anarchisták is, akik – mindenképp az 1871-es párizsi Kommün óta – szintén nem diktatúrát, és nem is proletár-uralmat, akartak, hanem helyi szerveződéseket, „tanácsokat” és a központi hatalom, „az állam” eltörlését. Bakunyin szerint „A szocialista forradalom konstruktív feladatai, a társadalmi élet új formái csak alapszintű szerveződések eleven, praktikus tapasztalataiból emelkednek elő, azok fogják az új társadalmat sokféle szükségleteik és igényeik szerint építeni.”10 A tanács mint szerveződési forma anarchista találmány. Kropotkin még állami temetést kapott Moszkvában. A „proletárdiktatúra” bevezetését a kommunisták szorgalmazták: leverték a konstadti lázadást, a matrózok tanácsát, az államot nem eltörölték, hanem Pártjukkal, az „élcsapattal”, „avantgárddal” vezették, központilag irányították. A „Szovjetunió”, „Tanácsok Úniója” szó tényleges ellentmondást nevez meg: központilag egyesített helyi tanácsok rendszere.

A szocialista forradalom konstruktív feladatai, a társadalmi élet új formái csak alapszintű szerveződések eleven, praktikus tapasztalataiból emelkednek elő, azok fogják az új társadalmat sokféle szükségleteik és igényeik szerint építeni.egyesített„A magyar kommün tapasztalatai – írta Jászi – mindezeket a levezetéseket és megfigyeléseket csak megerősítették. Persze a kísérlet túl rövid volt arra, semhogy a rendszernek minden logikai következménye eljusson végső eredményéhez, azonban mindenki, aki nem fanatizált vagy nem rosszhiszemű, teljes világossággal láthatja a bolsevista kísérlet összes tanulságait.” Ezek szerint Kun Béla, Szamuely leninfiúi, a tanácsköztársaság ama 133 napja után11 mindez tudható már, látszik jóval Sztalin előtt.

A magyar kommün tapasztalataimindezeket a levezetéseket és megfigyeléseket csak megerősítették. Persze a kísérlet túl rövid volt arra, semhogy a rendszernek minden logikai következménye eljusson végső eredményéhez, azonban mindenki, aki nem fanatizált vagy nem rosszhiszemű, teljes világossággal láthatja a bolsevista kísérlet összes tanulságait.A koncentrációs táborok, GULAG-szigetcsoport,12 a Nagy Terror,13 a koncepciós perek, az úgynevezett tisztogatások,14 a felkelések vérbe tiprása és irgalmatlan megtorlása, tömeges kivégzések, bebörtönzések előtt.

Kelet-Európa orosz megszállása, Rákosiék szalámitaktikája15, egyeduralma, ellenzéki másként gondolkodók elmegyógyintézetbe zárása előtt, a minden képzeletet felülmúló nyomorúság, mindenre kiterjedő cinizmus, bornírtság,16 a szabadság évtizedekre szóló teljes beszüntetése előtt. Úgynevezett létező szocializmus, államszocializmus, köztulajdon helyett állami tulajdon, épülő-szépülő kommunista társadalom, proletárnak becézett bolsevista diktatúra. Ázsiai típusú uralmi rendszer, jellegéből fakadóan karizmatikus,17 kultikusan tisztelt18 vezetővel, a tényleges hatalmat gyakorló, az alávetettek munkája termékének durván négyötöde fölött diszponáló, az üdvözítő igazság nevében a többséget terrorizáló, magát többségnek kinevező kisebbségi, inkompetens pártbürokrata funkcionárius19 „mandarin-arisztokráciával”. Vércinikus vagy vakon hívő20 változat. „Egy dologtól féljetek, a rabságtól, és minden rabság legrosszabbikától, a nyárspolgáriságtól, és minden nyárspolgáriság legrosszabbikától, a durvaságtól, merthogy az uralkodóvá lett rab maga a bárdolatlan fatuskó,”21 mindezt lehetett volna előre tudni.

szalámitaktikájamásként gondolkodókkarizmatikusEgy dologtól féljetek, a rabságtól, és minden rabság legrosszabbikától, a nyárspolgáriságtól, és minden nyárspolgáriság legrosszabbikától, a durvaságtól, merthogy az uralkodóvá lett rab maga a bárdolatlan fatuskó,Nem tudták. Tudták, mégis hittek, úgy könnyebben megy, nincs felelősség.

A „Dünnyögj egy új mesét: / fasiszta kommunizmusét” ugyanis később következik, akkor még hitt József Attila is. André Breton, Henri Barbusse, Jean Giono, Koestler, Aragon, Bertolt Brecht, Georges Bataille, Páris, Berlin, Moszkva és Szeged, legokosabb emberek, túlhevült lelkek és agyak. „Hiszem, hogy a szovjet társadalom alapvető következménye a lehetőség, hogy újrateremtsük a humanista gondolatot,” lelkeskedik Malraux 1934-ben. Valami itt irtóra el akaródzott hitetődni, akarta ez a Valami, hogy mindenek előtt higgyék el őt, és be is jött neki. Sinkó Ervin szerint az Utazás az éjszaka mélyére megjelenésekor még Céline is kommunista írónak számít. „Mindenekelőtt a tulajdon szemeddel kell látnod, hogy mindig hol a legnagyobb az igazságtalanság, éspedig ott, ahol az élet legsatnyább, leghitványabb, legínségesebb, ám nem állhatja meg, hogy fennmaradása érdekében ne önmagát tekintse a dolgok céljának és mértékének, így hát nem tudja megállni, hogy szakadatlanul, alattomosan és kicsinyeskedve ne támadja a magasrendűséget, nagyságot és gazdagságot.”22 Úgy látszik, tényleg mindenekelőtt a tulajdon szememmel kéne látnom.23

Legjobb egyszerűen megnézni, hogy micsoda, ezt csak úgy könnyen mondom. Mert hogy mi és mit lát az a tulajdon szem? „Fegyelmet fogadtam és engedelmességet – de kinek fogadtam, s mily gyönyörűség volt engedelmeskedni? Hittem és vallottam, hogy csak ezen az áron lehet a szocializmust Magyarországon megteremteni.”24 És addig mit látott?

Nem tudom, mit kellett volna tenni, mégis, hogy bárki, ilyeneket olvasok, csupán a magyar forradalom vérbefojtásától kezdett látni, mert addig nem látta! A Varsói25 Szerződés csapatainak prágai bevonulása nyitotta volna fel, úgymond, a szemét. Az akkor alaposan be volt ragadva, az a szem. Vagy azér’ lép be a pártba, hogy ő majd ügyesen belülről megváltoztatja.

Mégis, mit változtatna meg? Ott belül?

Azért mondom mindezt, mert itt mifelénk egyetlen halk pardon26 még el nem hangzott. Ezért ilyen szerencsétlenül kínos-ciki hely Magyarország, a komcsijaival meg a komcsizóival együtt. Azzal együtt, hogy, noha jól esne, mégsem lehet komcsizni, pont úgy nem lehet, ahogy egyesek csinálják. Mivel elfelejtettünk egymástól bocsánatot kérni. Őszintén beszélni, magunkon kezdeni a dolgot.

Nem azokra gondolok, akik csinálták, nem az aktív fanatizáltakra, a rosszhiszeműekre, azokra nem gondolok. Hanem azokra, akik nem csináltak semmit. Majdnem semmit, keveset, alig ezt-azt, ha sokat is, nem eleget, akik csak úgy, miközben reggel szépen fölkeltek, este nyugodt szívvel lefeküdtek, mintegy mellékfoglalkozásban legitimálták a rendszert. Álmukban is, azzal, hogy egy levegőt szívtak vele.

csináltákfanatizáltrosszhiszeműHogy, most maradjunk azoknál, akik írással foglalkoznak, abból élnek, ők ne tudták volna, mennyire belőlük él, belőlük is, a rendszer? Minden egyes megjelent írásukból? Szöveg pedig akadt elég, volt és van szövegelés, mégis, ha jól tudom, a Sascha Anderson-esszén27 túl egyetlen tisztázó írás nem jelent meg. Bárki leírta volna, emberek, így és így éltem, ezeket csináltam, inkább nem is magyarázom meg, hogy miért, ezennel bocsánatot kérek

Sascha AndersonElmondom, nem magyarázkodok, úgyis csak bocsánat lehetséges, és minden magyarázat eleve lehetetlen. Például, hogy most ezt a példát hozzam, az én annak idején megjelent verseim, függetlenül attól, hogy jók vagy rosszak, a rendszert legitimálták. Jól-rosszul. Emlékszem rá, ahogy legitimáltam.

Úgy legitimáltam, hogy először is írtam, aztán leadtam az anyagot egy lapnak, boldog voltam, hogy elfogadják és megjelenik. Még fizettek is.

Tejeltek érte, én meg örültem és féltem, így együtt, és volt, hogy annak örültem, amitől félnem kellett volna. „Én, aki jelentéktelen s nevetséges dolgok miatt szorongtam, / megállapítom, hogy mindezekben nincsen társam a földön.”28 Valami módon – sokaknak nem fog tetszeni, inkább eleve visszavonom – a szamizdatosok is legitimáltak, amennyiben fölmérték, mit kockáztatnak. Noha ők tényleg nettó ráfizettek. Aki idejében kiment ebből az országból, az nem.

Én, aki jelentéktelen s nevetséges dolgok miatt szorongtam, / megállapítom, hogy mindezekben nincsen társam a földön.Az nem érdem, hanem szerencsétlen szerencse. Kívülről élesen látszik, írja Márai Sándor,29 én viszont belülről nézek, most nem róluk, kintiekről van szó, hanem rólunk, komcsikról. Mert kizárólag az orosz tankok ellen harcolók, meg Jan Palach, egy cseh egyetemista30 nem legitimáltak, hát ne nagyon ugassunk, minden komcsizó, kádározó-aczélozó, ha nem saját magán kezdi, magát nem számítja oda, nem veszi bele, az ő emléküket gyalázza.

Kívülről élesen látszikNem mintha ez így nem volna kissé sok. Nyilván sok, túl nagy szavak túlzottan kis helyen. Irtó szűk helyen élünk, bizonyos szavak nem arányosak ide, ezt is csak úgy mondom, nemigen szeretném bizonygatni.