Jessa
Bevásárlószatyrokkal teli kézzel megkezdem a fárasztó gyaloglást az autómtól az emeleti lakásomhoz. Vicces, akkor nem tűnt ilyen hosszú útnak, amikor úgy döntöttem, hogy egyszerre viszem fel az egész hétre szánt holmit. Annak alapján, amennyire sajog a vállam, és a műanyag máris a csuklómba vág, azt hiszem, elszámítottam magam.
Ügyes vagy, Jessa! Egymás után hozod a remek döntéseket.
Éppen elindulnék felfelé a lépcsőn, amikor meghallom Connor mély hangját az ajtaja elől.
– Szia, szomszéd, nincs szükséged segítségre?
Összeszorul a gyomrom az idegességtől a láttára, dögös, mint mindig a csípőjén lógó fekete sortban és világosszürke pólóban, amely olyan puhának látszik, hogy legszívesebben beletemetném az arcomat. Vagy talán csak a mellizmát szeretném megcélozni.
– Az remek lenne,
