NYOLCADIK FEJEZETMaren
Ragyog a reggeli nap Wolfie szélvédőjén keresztül, melegíti szeplős vállamat. Zúg a szél a nyitott ablakokon, ahogy a bátyám robog az autópályán, és a rádió előrejelzése szerint csodálatos idő várható a hétvégére.
Caleb mögöttünk halad a Jeepjével, Scarlett-tel az anyósülésen, Connor és a húga, Penelope hátul nyomorog. Ha felegyenesedek, akkor látom is Scarlettet a visszapillantó tükörben, ütemesen mozog a zenére, amelyet a többiekre kényszerített.
Egy pillanatig bánom, hogy Wolfie-t választottam útitársnak. Szeretem őt, de nem könnyű vele beszélgetni, különösen akkor, ha az ember majdnem három órára össze van zárva vele egy autóban. Szerencsére nem én voltam az egyetlen, aki a nyugodt, csöndes utazást választotta.
De vajon tényleg szerencsés vagyok? Őszintén bev
