1. A szálloda
279 Words
1.
Vincent az óceánban
2018. december
1
A végén kezdem: zuhanok a hajótest mellett a vihar vad sötétjében, az esés döbbenete elakasztja a lélegzetem, a kamerám elszáll az esőn át…
2
Seperj fel engem. Ablakra firkált szavak, tizenhárom éves koromból. Hátraléptem, és hagytam, hadd csússzon ki a kezemből a filc, még most is emlékszem a pillanat mámorára, olyan érzés volt, mintha fény csillanna a szilánkká morzsált üvegen a mellkasomban…
3
Felértem a felszínre? A hideg megsemmisít, a hideg kitölt mindent…
4
Különös emlék, a parton állok Caiette-ben, tizenhárom éves vagyok, a vadiúj videókamera furcsa és hűvös a tenyeremben, ötperces időközönként filmezem a hullámokat, és ahogy filmezek, hallom a saját hangom, azt suttogja, „haza akarok menni, haza akarok menni, haza akarok menni”, pedig hát hol lennék otthon, ha nem ott?
5
Hol vagyok? Nem a tenger mélyén, nem is kinn belőle, már nem érzem a hideget sem, se semmi mást, tudom, hogy ez itt egy határ, de azt nem, melyik oldalán vagyok, és mintha szabadon mozoghatnék az emlékeim között, ahogy egyik szobából a másikba megy az ember…
6
– Isten hozta a fedélzeten – mondta a harmadtiszt, amikor legelőször felszálltam a Neptune Cumberlandre. Amikor ránéztem, valami eszembe jutott, és arra gondoltam, Te…
7
Nincs több időm…
8
Látni akarom a bátyám. Hallom, beszél hozzám, hívnak a róla szóló emlékeim. Csak erre összpontosítok, és hirtelen egy keskeny utcán állok a sötétben, az esőben, egy idegen városban. Egy alak roskad a szemközti kapualjba, és vagy tíz éve nem láttam a bátyám, de tudom, hogy ő az. Paul felnéz, és van még időm felfogni, milyen rettenetesen fest, csontsovány, szétcsúszott, és ő is meglát, de ekkor a semmibe villan az utca…
- Writer
