MINDENFÉLE SZERELMEK
GÉPESÍTETT VALLOMÁS
GÉPESÍTETT VALLOMÁSValamelyik nap a Roosevelt téri „Mackó”-ban üldögéltem, ahova egy barna képű, zömök férfi lépett be, oldalán szerény külsejű asszonykával. Abból, ahogy egymásra pillantottak, a legegyügyűbb vendég is kitalálhatta, hogy valami közük van egymáshoz. Pedig a kezük sem ért össze. Cipőjük orra se. Inkább nagyon is tartózkodóan viselkedtek. Csak nézték egymást kitartóan és lelkiismeretesen, mintha leltárt akarnának felvenni egymás szeméről, szájáról, orráról. Majonézes halsalátát ettek, feketét ittak, de közben is ilyen pontosságot igénylő, leltári pillantással vették számba egymás arcberendezését.
Aztán megszólalt a romantikus Wurlitzer névre hallgató zenegép, mire a férfi felállt, s egyenesen feléje tartott. Előkaparászott egy forin
