VASÁRNAP ESTE
Azt mondom a kislánynak vasárnap este: levegőzni megyünk, Zsuzsikám. Nem kérdi merre, hová, nekem is mindegy. Hát csak járkálunk Budán, a zöld dombok között, és nagyokat nevetünk. Hogy min? Hát csak úgy… Pettyes ruha van Zsuzsin, a pettyek is nevetnek. Egyszer csak megállunk a „Két galamb” étterem előtt.
– Nagyon ki van ez smirglizve – húzza fel az orrát Zsuzsi, de látszik rajta, hogy szeretne bemenni.
– Az a jó, ha szép fényes – mondom néki, és már húzom befelé.
– Mit rendeljünk? – kérdem, s eszembe jut, hogy mamának adtam reggel száz forintot főzzön be barackot, de maradt még harminckét forint a zsebemben.
– Vacsoráztam odahaza – jelenti ki Zsuzsi.
Én meg azt gondolom: harminckét forintból kitelik a vacsora… Hát csak nógatom, unszolom: – Rendelj valamit...
– Miért kö
