KÉT CSENDES HÉT FÜZESFÜRDŐN
Két csendes hét Füzesfürdőn, mondtam magamban, miközben kicsomagoltam a bőröndömet.
Ablakomból az erdőre látni. Erdő, hegy, ég. Egyébre nincs is szükségem. Az asztalra rakom jegyzeteimet. Nem valami kényelmes asztal, inog is, kicsi is. Viszont csend van. Rögtön munkához látok, határozom el. S hogy megszületik az elhatározás, próbálom kicsit halogatni a keresztülvitelét. Körülnézek a szobámban. Kettőt lépek, már el is fogy. Puritán szoba, gondolom, mert minden az elnevezésen múlik. S mihelyt puritánnak nevezem, nem pedig szűk kis lyuknak, meg vagyok elégedve vele. Nekem való, puritán szoba, csiszolgatom a mondatot, s érzem, hogy tovább tudnám fejleszteni, egész az elragadtatásig.
Figyelmesen olvasom a falra függesztett leltárt. Egy ágy, egy asztal, egy kultúrd
