A FRIDZSIDER
Az a fridzsider az előszobában határozottan zavarta Stefit. Mintha egy idegen tartózkodna állandóan a lakásban. Egy idegen, aki leereszkedő udvariassággal bánik vele. Hiszen még én teszek szívességet, gondolta Stefi, valahányszor megpillantotta az esernyőtartó és a háromajtós szekrény között.
Megmondhatta volna Patkónénak: nem avatkozom mások családi ügyeibe, nem szokásom, el se tudom helyezni a fridzsidert, hiszen láthatja…
Mosdás közben a sötét és nyirkos fürdőszobában, mely állandóan tele volt aggatva a társbérlője száradó bundanadrágjaival, Stefi újra és újra átélte a Patkónéval lefolyt beszélgetést.
– Stefike, én elmegyek, még nem tudom hová, de percig sem maradok Ferivel – mondta egyszuszra Patkóné, s indulatosan huzigálta ide-oda a harisnyáját, hogy a varrás a közép
