Ferkeó fiam azzal fogadott: – Anyu, ma én mesélek neked.
Bevallom, kicsit meg voltam illetődve. Ferkó meglehetősen élénk gyerek, az a híre, hogy a legvásottabb kölyök az egész kerületben. Hát erről szó sincs! Virgonc, eleven, igazi fiú. Ilyennek kell lennie egy fiúnak, nem olyan maflának, mint a Pásztor Jani, aki tűri, hogy Ferkó megpofozza. Egyszóval azt mondja Ferkó: – Ülj le szépen, mamika, és figyelj.
És már kezdi is.
– Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy anyuka… Egy nagyon jó anyuka – teszi hozzá, és rám néz. Nem akarom mutatni, milyen jólesik az elismerése, ezért szórakozottan stoppolni kezdem az öklömnyi lyukat a zokniján. Jó isten, hogy lehet így széttépni egy zoknit! Rémes gyerek! Mit csinál ilyenkor egy jó anyuka? Szó nélkül stoppol. Egész nap dolgozott a Vegyipariban
