Mari leszállt a villamosról, gyors léptekkel vágott át az úttesten. Érezte, hogy valaki erősen nézi. A tarkójában érezte, a hátában, ott, ahol a villámzár kezdődik. Megállt a hirdetőoszlop előtt, figyelmesen böngészte a plakátokat, de így sem tudott szabadulni a fürkésző szempártól, amely most a gallérján pihent meg.
– Bocsánat…
Mari nem fordult hátra.
– Bocsánat… – hallotta újból. – Én nem vagyok az a típus, aki utcán ismerkedik.
Mari azt gondolta: nem aszfaltbetyárt mond, hanem típust. Negyventől ötvenig aszfaltbetyárt mondanak, harminctól negyvenig jampecet, húsztól harmincig huligánt. Jó lenne tudni, melyik korosztályba tartozik.
– Kérem… – mondta a férfi –, azt hittem, ilyesmi csak a mesében fordul elő.
Mari a levegőbe tolta az orrát. Hatvan esztendős, állapította meg, anélkül h
